(Editnek)
Érted kértem kegyelmet,
gyógyító segedelmet,
és Isten mosolyában
– láttam –
enyhítő ír, gyógyítás van !
Nézz a világba ! – súgta felém –
sóhaj az elszálló szélben,
balzsam a virágok kelyhében
táguló égen a távol,
lobbanó fáklya a napszinű lángból,
felhők esőtől kövéren,
ringató zápor izzó vad nyártól
izzadó völgyek ölében,
ősszel a készülő álom,
sárga virágon alvó bogárra
hullva a húnyt szemű pára,
út mentén bukkanó kékszínű kóró,
télen a szélhordta vándorló porhó,
hajnali álomból félig már ébren
nyújtózás hosszan a reggeli fényben
kávéból párolgó lusta öröm,
enyhítő balzsamként visszaköszön,
hogy boldogság serlegét
gyógyírként nyújtsa feléd a nap mint nap éledő lét.
4 hozzászólás
Jaj, de nagyon szép! Igazán tetszik. Gratulálok!
Nekem az eleje kicsit nehézkes, de a második felétől belendül, és nagyon jó lesz! Amúgy az egész vers nagyon festői, az ember szinte látja maga előtt a képeket. Így tovább!!
Igazi, gyönyörű képekkel teletűzdelt védőbeszéd az ÉLET mellett. Ilyen szavak valóban gyógyírként hathatnak annak számára, aki vígaszt keres.
Nagyon szép!
Üdv: wryan
Rég jártam erre… A Véletlen sorsolt ki; Jó volt olvasni! Köszönöm!