Csak rovom a beton járdát,
Léptem léptét követi,
S egy percre megállnék.
És ekkor jön a stop.
Elöttem egy hangya kóborog
Cipeli testénél vagy
Háromszor nagyobb zsákmányát,
Én figyelem, az ő bánatát.
és csak nézem, milyen érdekes
Ahogy eltűnik az apró
Húsos kukacformájú
Levelek alatt,
És tovább viszi gondolatomat.,
A bánatomból egy csepp sem maradt.
Csodát láttam lábam alatt,
Mert talpam a kukacvirág
Egyik ágára tapadt.
Ó szegény szépség,
Micsoda kegyetlenség
Milyen önző voltam,
Csak magamra gondoltam,
És te meg a hangya
Összeroppantok a kín alatt.
Most ráébredek,
Hogy összefonódnak az érdekek,
Te a hangya járatot takarod,
Ő cserébe beengedi gyökered a mélybe,
Így mindkettőtök léte biztosított.
S szemem már a kukacvirágon sétál,
Gyönyörű látvány, amit elém tár:
Milyen szerény, milyen ékes,
Vegyes színpompával, édes
Mosolyával díszíti lépted,
Közben ő is lépked:
Egyetlen tőből ,
Egy cseppnyi kútfőből,
Mi a kövek közt akad,
Honnan hajszálnyi víz fakad,
Bekígyózza az egész teret.
Bájával betelni nem lehet
Színe: Fehér, arany, sárga,
Piros, rózsaszín, mályva,
Szirmai szimpla és dupla,
Ha nincs napfény, összecsukja.
Útszélén ül, és ott várja,
Ki erra jár, megcsodálja.
Körötte vidám sereg,
Döngicsélő méh, üzenget,
És porában rejlő mézet gyűjt még,
Alatta hangyabolyban hangyanép,
Felettem az ég őszikék……
2 hozzászólás
Hosszúra sikeredett versed most is jó lett! 🙂 (Ja, és elgondolkodtató)
Érdekes séta valóban! Jó lett!:)