Rágyújtottam, szívom a füstöt,
lassan terjed a méreg,
esőben áznak az emlékeim, de
kifújlak magamból téged.
Nyitott ablakom sűrű zaján
kiszellőzöl az ágyból,
elegem van a zárcseréből,
a rothadó romantikából.
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
halnia kellene, de lefeszíti ujjam
a vágy, a megélt öröm félrerúgott vedre.
Alig várom, hogy karjába hulljak,
s hogy kezeimmel a hajába túrjak…
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
fojtom a bánatom!
Ma rám pillantott Isten egy kicsit,
bár húzza a száját, ha hívom,
útravalóul verset lehelt le,
jól vagyok már papíron.
Karomat vezetve felvitt egy hídra,
onnan is lássak világot.
Haleledel, hulló csillag, vagy
rongy legyek, molytól kirágott?!
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
halnia kellene, de lefeszíti ujjam
a vágy, a megélt öröm félrerúgott vedre.
Alig várom, hogy karjába hulljak,
s hogy kezeimmel a hajába túrjak…
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
fojtom a bánatom!
Én elköszöntem tőle és ittam
mindenki egészségére,
– démoni testű vidám pohárkák,
s a pincért is kérdeztem kér-e,
de nem kért, nem érdekelte,
hogy az életem éppen egy dráma,
idegesít a sok igénytelen lelke,
megsüketít ez a lárma.
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
halnia kellene, de lefeszíti ujjam
a vágy, a megélt öröm félrerúgott vedre.
Alig várom, hogy karjába hulljak,
s hogy kezeimmel a hajába túrjak…
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
fojtom a bánatom!
“Spoken words”
Rágyújtottam,
szívom a füstöt lassan terjed a méreg,
esőben áznak az emlékeim,
de kifújlak magamból téged,
nyitott ablakom sűrű zaján kiszellőzöl az ágyból,
elegem van a zárcseréből,
a rothadó romantikából.
Ma rám pillantott Isten egy kicsit,
bár húzza a száját, ha hívom,
útravalóul verset lehelt le,
jól vagyok már papíron.
Karomat vezetve felvitt egy hídra,
onnan is lássak világot.
Haleledel, hulló csillag, vagy
rongy legyek, molytól kirágott?!
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
halnia kellene, de lefeszíti ujjam
a vágy, a megélt öröm félrerúgott vedre.
Alig várom, hogy karjába hulljak,
s hogy kezeimmel a hajába túrjak…
Fojtom a bánatom egyre csak, egyre
fojtom a bánatom!
Én elköszöntem tőle és ittam
mindenki egészségére,
– démoni testű vidám pohárkák,
s a pincért is kérdeztem kér-e,
de nem kért, nem érdekelte,
hogy az életem éppen egy dráma,
idegesít a sok igénytelen lelke,
megsüketít ez a lárma.
4 hozzászólás
HÚ !!! Ez nagyon jó !!! Vers is !!! Zene is !!! Előadás is !!! Film is !!!
Gratulálok mindenkinek, akinek köze van hozzá, hogy ez itt lehet!!!
Üdv, ildikó
Köszönöm “mindenki” nevében is!
Kicsit tartottam tőle, hogy irodalmi jellegű oldalon sok(k) lesz egy ilyen muzsika, de mivel én írtam a dalszöveget, énekeltem fel, s a klipben is én prezentálom a dalt, úgy gondoltam teszek vele egy próbát. A szöveg kicsit több, mint egyszerű dalszöveg, de még nem is vers. A jövőben több metál zenében is felcsendülnek majd általam írt dalszövegek, így ez, mint úttörő került fel ide. Köszönöm, hogy megosztottad velem a reakciódat! Mákvirág
Szia Mákvirág!
Igényes dalszöveg, zene, előadás, igényes még a formázás is. Minden apró részlet a helyén, benne van a maximalizmusod.
Jó volt most meghallgatni, felrázott egy fárasztó nap végéhez közeledve.
Örülök, hogy elhoztad a Napvilágra.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Talán egy dalszöveghez képest tényleg még a formázás is picit “meg van tolva”.
Nyilván vannak dalszövegek, melyek kevésbé velősek, illetve versek közt is akad, amelyik kevésbé mély. Ez valami hibrid gyermek lett. Elsősorban nyilván dalszöveg ez, ám nehezen engedem el azt a fajta világot, amit versíróként képviselek, így került bele némi súly is.
Örülök, ha tetszett! Hamarosan újabb szöveggel jelentkezem.
Szeretettel: Mákvirág