Vége az évnek, elballagtunk
Már a banketten is túl vagyunk.
Unalmas volt, mégis elmentünk,
Hogy magunkat jól érezzük.
A vacsi jó volt, talán sok is,
Nem is fért belénk az egész.
Utána torta jött, krémes,
Bár túrót nem látott éltében.
Beszélgettünk, jókat nevettünk,
De gyorsan elhagytuk a helyünket.
Uncsi az egész, elég belőle,
Egy jobb helyre, gyerünk előre.
Esik az eső, csak úgy szakad
Sok diák az esőben szalad.
Mozivilág lesz az igazi,
Ott szoktak finom koktélt kínálni.
Ittunk és közben jót nevettünk
Míg az italunk megrendeltük.
Két szőke nő tért be hirtelen,
A pincér le is hülyézte őket.
Később a városban sétáltunk,
Örök barátságot fogadtunk.
Eltelt négy év, sajnos tovább megyünk.
De egymást el nem felejtjük.
Az élet vize elsodort minket,
De barátságunknak lett emléke.
Foto készült nem is kevés,
De ez pár napra is kevés.
Verset írta, nem is rövidet,
Olyat, amit más megirigyelhet.
Az ihlet nem szállt meg, sajnos,
A vers ezért lett kicsit bajos.
2 hozzászólás
Kedves Myrthil Tiller!
Versed, olyan jellegzetes bankettes hangvételű, amellyel megpróbálsz egy szöveges emléket hagyni arról a napról, illetve arról, mit gondoltál, éreztél aznap.
Kicsit girbe görbék lettek a rímek, néhol elvesztek, de a frapás, önmentős befejezés sokat javított az összképen.
Bár a vers számomra nem volt túl megnyerő, de a befejezés ötletességéhez gratulálok!
Ha kedved van régi műveim megtekintéséhez tedd meg.
Gratulálok ballagásodhoz is. Minden jót! Üdv: Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy olvastál.
Igazából a versek nem az erőségeim. Ez a vers majdnem nyolc éve írodott 😀