Bár

Hozzám értél,
S belém nyilalt az a régi tánc,
S vele együtt az izomsorvadás,
Az a régi emlék veled,
S, hogy milyen most nélküled.

Hozzám értél,
S belém nyilalt az a régi vágy,
S vele együtt a gyötrő agyhalál,
Az a régi éjjel veled,
S, hogy milyen most nélküled.

Ó mondd, hol van már az a bár,
Az a cigarettafüstös homály,
A sarokban búgott szavak,
Miket leheleteddel véstél nyakamba.

Hozzám értél,
S belém nyilalt az a régi erő,
S vele együtt a szomorú eső,
Hogy milyen volt a szemed,
S, hogy most, mily fénytelen.

Hozzám értél,
S belém nyilalt az a régi akarat,
S vele együtt ezer sóhaj,
Hogy, hogyan halt el minden oly hamar,
Hogy, hozzám se érsz soha…

Ó mondd, hol van már az bár,
A csillogó parketten az ezer forgás,
A sarokban búgott szavak,
Miket nem felejtek el soha.

Ó mondd, hol van már az a bár,
Az az egy estényi villanás,
Az a felragyogó téli éj,
Mikor hozzám értél…

(jazzes stílusra)