Barbie meg a karácsony

nem tudom mi okból
soha nem szerettem a cérnametéltet
már óvodában is kitoltam a tányér szélére
de mindig visszacsúsztak
a fakó giliszták ott tekergették ványadt testük
a sárgás lében éppen mikor a dajka szemébe néztem
megtömött a tésztával nem bírta cérnával
hogy nem eszem
egyszer aztán karácsony este talán a szeretet
ünnepe vagy mi fene anyámba belebújt az ördög
szorította az asztal szélét a panel-konyhában
alig fértünk el négyen
hiába kértem kedvesen aztán kunyerálva
engedjen el a szomszéd lakásba ahol
Heni már a Barbie – val játszik
megmondta előre neki a mamája
hajtogatós lábú bábut kap nemsokára
meghozta neki az este
a combját nyomban ki is tekerte
én meg néztem anyámra hogy mekkora a szája
közben azt ordibálja
hogy innen addig fel nem kelhetek
ameddig a tésztás levest
magamévá nem teszem