Bárcsak olyan lenne a város,
Hogy mindig jönne egy táltos,
Kivel, ha elfáradtam,
Hazavitetném magam.
Bárcsak a város olyan lenne,
Hogy a két kezemből enne,
Akkor nagyon szeretném,
Ölelném, dédelgetném.
Tudod, nekem olyan város kell,
Miben sosem fáradok el,
Egész nap csak játszhatok,
Kedvemre rohangálhatok.
Biz’ ha ilyen városban élnék,
Én is mesehős lehetnék,
És meglenne mindenem,
Mit szétoszthatna szívem.
Nézz körül! Ilyen ez a város?
Szmogos most, vagy csupán álmos?
Nevess hát, és e fénnyel,
Ragyogj rá tiszta kékkel.
Legyen ez egy gyönyörű város,
Mindenkinek jusson táltos,
És ha elfáradtatok,
Aludjatok egy nagyot.
1 hozzászólás
Mesevárosod – mert ilyen csak a mesében képzelhető el – még elbírt volna néhány kívánni valót a mostani állapotokhoz képest…Ha már álmodozunk, álmodjunk nagyot – ne csak ilyen – kis jószándékkal megvalósítható dolgokat. Ajándékoznál belőle? -..ez tetszik
a páros rímeket következetesen alkalmazod, mégis döcög a ritmus, nem dalol…kár!
ellophatom az ötletet a mesevárosról?
üdv. szeretettel Karolina