Távolról, lágy muzsikaszó,
Dallama, ritmusa csábító
Hívogatón szól hozzám a zene,
Engemet szelíden belepve
Bármily messziről jön a hang,
Ritmusában szívem dobbanása van
Talán mert lelkem, ott van a zenésszel,
Ki gyönyörű szépen énekel
Halkul a zene, majd szomorúra vált,
Talán, mert ő is érzi a hiányt.
Hetek, hónapok múltak, teltek,
S beszélő szemébe nem néztem
Nagyon várom már, hogy a dallam közeledjen,
S a kedves, mosolyával megérintsen engem.
11 hozzászólás
Kedves Dori, nagyon szép vágyodás és talán az a zene a szerelem és ő is halja már és ugyan úgy vágyodik. Szép vers, tetszett.
Üdv: József
Kedves Dóri! Szép vers, nagyon mély és erős érzéseket takar. Bízom benne, hogy Ő is hallja. 🙂 Gratulálok! Szeretettel: Andika
Kedves Dóra!
Csak bízni tudok benne, és kívánom, hogy a hang már a lehető legközelebb legyen hozzád, olyannyira, hogy az egészen halk suttogás is hallható legyen számodra.
nagyon szép és mély érzések tükre ez a vers. Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm!
Jó is lenne,
Ha én is tudnék bízni ebben…:(
Kedves Dóra!
Ilyen szép sorok a szívig hatolnak, s a távolság soha nem áthidalhatatlan:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Az a baj…
Nekem Valaki mégis azt mondta, hogy az 🙁
Kedves Andika! szhemi!
Igen, jó lenne ha hallaná…
Köszönöm a kedves hozzászólást!
Szép vágyaidhoz kívánok sok szerencsét, gratulálok Dóra!:)
Köszönöm sleepwell!
Azt hiszem, a szerencse
Nálam most, nagyon fontos vendég lenne!:)
Kedves Dóra!
Vesedet, érzéseidet sikerült egy történettel összefognod. Ez komoly szerkesztési teljesítmény!
Sok sikert, gratulálok! Üdv: Metal Koala
Köszönöm, de én nem szerkeztgetem,
csak leírom, ahogy kikívánkozik belőlem…:)