Ékes Kékesed vagyok?
Vagy talán Mont Everest,
mi úgy nem ereszt?
Vagy mégis?
Elnevezhettél volna,
adhattad volna sajátodat
kölcsön… örökre.
Zászlódat tűzhetted volna
szívem érintetlen talajába…
de te inkább ugrottál.
Bázisugrás
Ékes Kékesed vagyok?
Vagy talán Mont Everest,
mi úgy nem ereszt?
Vagy mégis?
Elnevezhettél volna,
adhattad volna sajátodat
kölcsön… örökre.
Zászlódat tűzhetted volna
szívem érintetlen talajába…
de te inkább ugrottál.
12 hozzászólás
Szia Csaba! 🙂
Már megint itt. 🙂 Elképesztően leleményesnek tartom ezt a verset, állati jók a képek, az ötlet és a megvalósítás. 🙂
A zárás nagyot csattan, de éppen így a jó.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kösz szépen! Mostanában divatos sport lett ez, mármint az én köreimben… sajnos. 🙁
Naaaaaaaaaaaaaaa.
Jó a vers, nagyon, a nyelvi bravúrokkal, de telistele van keserűséggel.
Kösz szépen. Ami a keserűséget illeti, ez van. Szerelmi témában más vers nem igazán fog születni. Volt egy időszak, amikor napvilágos múzsám az egekig emelt, de ő elpártolt tőlem. Ez van. 🙁
Érdekes vers. Tetszik… 🙂
Köszönöm, Oratus, örülök, hogy tetszik.
Kedves Csaba!
Elgondolkodtató a versed, fájdalmas, ironikus.
Nagyon tetszik.
Szeretettel:
A.S.N.
Örülök neki, hogy tetszik! És annak is, hogy monogrammal aláírtad, mert különben gondolkozhatnék, hogyan is szólítsalak meg. 😀
(A Mari vagy a Bözsi nem jó? :D)
Kedves és ironikus mint mindig, de ha jól látom, senkit nem szólítasz meg. 🙂
Így mellőzhetjük a Marit is és a Bözsit is 🙂
Rendben, és örülök, hogy nem sértődtél meg a poénkodáson! 🙂
Kedves Csaba, ötletes a vers, a hasonlat, nagyon tetszik, – ezt már megszoktuk.
De lassan a lemondást, keserűséget is…!
Na ne má' !
Kedves Irén, lemondás nincs benne, csak újabb keserű tapasztalatszerzés. Ahhoz, hogy ne ilyen kicsengésű legyen a versem, ahhoz szurkolj, hogy több szerencsém legyen! 😀