Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!
Nem kérek mást csak szeressetek!
Hozzátok mennyekből küldött az Úr,
Vágyatok tüze ejtett rabul…
Mosolygok rátok, boldogan én,
Hadd legyek nektek, jövő s remény!
Vigyázzatok rám, most óvjatok,
Amíg nem sírok, én jól vagyok!
De hogyha hangom keserves lesz,
Legyen hamar, ki ölébe vesz!
Megnyugtat engem, reám nevet,
Éreznem kell, hogy engem szeret!
Édesanyám és édesapám,
Ó, milyen büszkén néznek le rám.
„Milyen tündéri kicsi baba!”
Mondják, míg fekszem a kocsiba'.
Vigyázzatok rám, szeressetek,
Hadd legyek boldog, kicsi gyerek!
Látjátok, hogyan ragaszkodok?
Pedig még apró, s gyenge vagyok!
Rajtam nem múlik a boldog család,
Anya és Apa reám vigyáz.
Én is őrizem szeretetük,
Most már itt leszek mindig velük!
Debrecen, 2008. 01. 26.
12 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nagyon kedves vers! 🙂 Szerintem minden kisbabás szülőnek jól esnének ezek a sorok, és kellene is olvasniuk!!! Lehetne akár egy szülészet mottója is 🙂 és ezt most komolyan gondoltam!
Aprócska hiba, hogy a "ragaszkodok" helyett "ragaszkodom" a helyes, mert ikes ige sajnos… 🙂 csak akkor kicsit kicsúszik a rím… és fogalmam sincs, hogy ez a hiba megengedhető-e… 🙂 Azt tudom, hogy időmértékes versnél megengedett a költőnek a szándékosan ejtett helyesírási hiba (ékezetek, stb.), és a "nagyjaink" éltek is ezzel a lehetőséggel. Azt most hirtelen nem tudom, hogy itt ez oké-e szándékos hibának 🙂 de azért így is jó!!! 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Albert!
Te már biztossan észrevetted, én nem a tudásomon keresztül osztom a pontjaimat, arra, sajnos, nem találom magamat hivatottnak, de őszintén megmondva, talán igy jobban is szeretem, mert igy csak a szivem szavát kel leirnom, mert már az élet kükömböző helyzetében észrevettem, milyen nehéz dönteni, amikor a józan ész, és a sziv különböző véleményen van, Nállam ez talán velem született, úgynevezett szűletési hiba, nállam a komoly dolgokban, mindig a szivem a győztes. Az eszem az néha rebbelirozik, de a jövő mindig megmutatja, a szivemnek volt igaza. Ez sokszor próblémát okoz, de már lassan megszokom, hiszen már több mint fél évszázados, a probléma. Valóban igaza van Monikának, ez mindenkinek akinek gyereke van, a szivét kell hogy megérintse.
üdv Toni
Kedves Albert!
Most képzeletben egy csöppséget látok aki az édes pofijával tekintetével kéri mindazt amit Te versbe foglaltál.Van ennél szebb?
Szeretettel.Marietta
Kedves Albert!
A cím megfogott, mert imádom a gyerekeket, s nem csalódtam versedben…Nagyon aranyos, bájos, s úgy érzem, mintha egy kis gyermek éppen nekem dúdolná…:)…Szépek a rímeid, viszont a Barackvirágnak igaza van, ez a forma nem helyes az ikes igéknél, vagy keress más rímet oda kettőt, ha az könnyebb…Persze ez nem von le az írásod értékéből!
Szeretettel: Lyza
Kedves Barackvirág!
Az ikes igék esetében a ,,ragaszkodok" szó, különösen tárgy nélkül helyesen hangzik. Egyébként Pl. szerintem eröltetettek a ,,m"-re végződő alakok.
Pl. "Mit csinálsz?"
"eszem" – Ez a ragozás nálam mindig is kiverte a biztosítékot. Én ilyenkor azt mondom, hogy eszek. Ha van tárgya az igének, hogy mi az az ennivaló, akkor jogosan mondom, hogy pl. ,,eszem a sajtot". De ,,sajtot eszek" – mi ebben a kivetnivaló? Mi felénk bizony így beszélnek, s az ,,m"-es alakot kb. a hatvanas évek közepén eröltették be a köztudatba. Sem a szüleim, sem a nagyszüleim nemzedéke így nem beszélt. Nos a ,,ragaszkodok" ige esetében még inkább így ejtik mi felénk tárgy nélkül az ikes igét. Ha azt mondom, hogy ragaszkodom hozzád, az már más káposzta, mert van mihez, kihez kötni.
Tehát pl. az ,,eszem" 1. szám 1. személy esetében nem hangzik magyarosan, bárki is alkotta meg a táblázatot.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Igen, értem ezt… sajnos nyelvtanilag ez így oké… A "sajtot eszek" és az, hogy egyszerűen "eszem" az két különböző dolog; már a szabályok szerint…. mert ez csak egy szabály. Bennem is sok a dilemma ezzel kapcsolatban, és én is fennakadtam már ezen olykor… na és itt éppen egy saját példám 🙂 mert én sem szívesen írtam volna le azt, hogy "dilemmázom", csak azt, hogy "dilemmázok" 🙂 és volt még néhány ilyen eset az életemben… Talán úgy a jó, ahogyan érzi az ember.
Egyébként Debrecenben születtem, és ott éltem harminc éves koromig… tehát hat éve vagyok Budapesten 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Toni!
Nem könnyű ennek a magyar nyelvnek a grammatikája, annyi bizonyos. Egyébként azokat a külföldieket, akik magyarul tanulnak nagyra tartom, le a kalappal előttük! Látod, hogy csak az ikes igék ragozása esetén árnyalatnyi nüanszok másként érzékelhetők a fülnek az ország különböző tájain. Egyébként kevés verset ismerek gyermekszületés alkalmára. Ezért is írtam ezt a kis gyerekverset.
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Igen, megpróbáltam a verset a kisbaba szájába adni, az ő friss életélményeit elmondva. Ez olyan, mint egy születési értesítő, csak versben elmondva.
Ettől közvetlenre sikeredett az üzenet, legalábbis remélem. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Lyza!
Ragaszkodok, kapaszkodok, stb. szerintem elfogadható forma és két lehetőség szerint is helyes.
Köszönöm, hogy olvastál! 🙂
Üdv.: Alberth
Még valamit 🙂
Megnéztem egy nyelvtankönyvben 🙂 hogy pontosítsam. Azt írja:
"Nyelvművelésünknek sokat vitatott kérdése az ikes ragozás. Használatáról jegyezzük meg a következőket:
Az állandó ikes igéket a kijelentő módban szabályosan ragozzuk; pl. eszem, eszel, eszik; a gondosabb nyelvhasználatban itt hibának számít az iktelen ragozás, íróink is inkább csak jellemző eszköznek használják (bár például Németh László szerint az eszem csak tárgyas ragozású alak, vele szemben az eszek az alanyi ragozású forma)."
És lejjebb ezt is írja:
"Az ikes ragozás elhanyagolásával szemben a másik véglet az, hogy egyesek – túlzott választékosságra törekedve – nem állandó ikes igéinket is így ragozzák a kijelentő mód első két személyében, pl. hazudom, elválom, stb."
Ezek az adatok 🙂 Tehát van, ahol helyes, van, ahol nem… és vitatott 🙂 Mindenesetre érdekes… 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Több évtizedes nyomdai szedői múltam alatt számtalanszor kellett a magyar helyesírásból vizsgát tennem. Sajnos, volt egy stáb, aki időnként megváltoztatta a helyesírás szabályait, így nem győztük újra tanulni a már berögzült szabályokat. A korrektorok és revízorok még nagyobb felelősség által terhelve forgatták az új helyesírási segédleteket. Ez a néhány ,,ügyeletes újító" aztán nagy állami fizetésekért ,,kutatott", megdönthetetlen hatalommal felruházva az újítás létjogosultsága után. Nos, ők szabták meg, nem pedig az emberek kedvelt és logikus szóhasználata az új szabályokat.
Én az ikes ragozás m-re erőltetését, tárgy nélkül, mesterkéltnek és sznob-jellegűnek érzem, a népies-ízes, következetes, természetes nyelvhasználattal szemben. De itt csak a saját véleményemet és ízlésvilágomat tükrözöm!
Örülök, hogy debrecenben születtél és igen hosszú kötődéssel bírsz ehhez a szép cívisvároshoz! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Számomra teljesen szimpatikus a véleményed, és örülök is, hogy leírtad a tapasztalataidat… így én is tisztábban látok a témában, adtál egy új nézőpontot (mert az utóbbi időben ezen kívül voltak még kérdőjelek a fejemben néhány dologgal kapcsolatban a helyesírás terén, ami kb. úgy néz ki, hogy "de én másképp tanultam annak idején, és ez így, ahogy most van, nem logikus…").
Debrecen… a mai napig hiányzik 🙂 és ha tehetem, visszajárok. Csodálatosan szép város!
Üdv: barackvirág