Úgy döntött egy csapat béka
versenyezni kellene,
ki ér először a célba,
cél a torony teteje.
El is kezdődött a verseny,
a sok néző figyelte.
Azt, hogy valaki felérjen
senki el nem hihette.
Nagyon magas ez a torony,
erre mászni fárasztó,
erős láb kell ide nagyon,
nem is békának való.
Néhány béka fel is adta,
hallván ezt a beszédet.
És a közönség csak mondta:
nem való ez tinéktek!
Kezdtek is lemaradozni,
egyre többen feladták.
Senki nem fog itt feljutni!
Őket csak így biztatták.
Fel is adta minden béka,
hallgatván e beszédet.
Úgy sem érhetnek a célba,
hagyták hát az egészet.
Ám egy béka nem törődve,
hogy mindenki elmaradt,
nagy erővel ment előre,
vitte őt az akarat.
A hatalmas kitartása
a sikerhez vezetett,
felért a torony csúcsára
s a versenyben győztes lett.
Hogyan tudta ezt megtenni?
Ez a kérdés indokolt.
Kiderült az ok csak ennyi:
ez a béka süket volt!
Nem hallotta mit mondanak?
tudta mi a feladat,
és ha kitartóan halad
legyőzi a nagy falat.
Ebből a kis történetből
a tanulság mi lehet?
Ha a terved nem adod föl
célodat elérheted!
8 hozzászólás
Aranyos kis verses szövevény, tanulsággal fűzerezve. De miért pont bééééka??? 🙂 Olyan rusnyák. 😀
Tetszett, felvidított!
Selanne
Egyet értek veled, csakugyan rusnyák. Még a legszebből is soká lesz királyfi (hiába csókolgatnák). De van, aki nem irtózik tőlük. A lányom hármat-négyet összeszedett és vitte a nagymamának mutogatni, hogy milyen szépeket fogott.
Ennek ellenére örülök, hogy a mese tetszett. Szeretettel köszönöm. István
Kedves István!
Aranyos, kedves ez a mesés versed. Tanulsága gyermekeknek szól, de egyes felnőttnek sem ártana. Jól éreztem magam nálad.
Szeretettel gratulálok: Ica
Örülök kedves Ica, hogy olvastad és annak is, hogy tetszett. Szeretettel köszönöm a gratulációdat. István
Kedves István!
Jó kis verses tanmese. Bizony, olykor előfordul, hogy jobb nem meghallani a negatív, visszahúzó szavakat. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka! Örülök, hogy olvastad és jónak tartod a kis tanmesémet.
Szeretettel köszönöm kedves szavaidat és kellemes ünnepet kívánok. István
Kedves István!
Én sem tartom valami szépséges állatkának a békákat, bár a ruhájuk némelyiknek elég szép. Azonban a versed remek, mint vers és tanmesének is.
Így van ez az embereknél is, hogy van, aki hamar feladja, s van, aki nekifog és megteszi még a majdnem lehetetlent is. S igaza van Zsókának, jobb nem hallgatni a negatív, visszahúzó szavakra.
Szeretettel olvastam, de én felhagytam a csillagokkal, csak itt jelzem az ötöt!
Kata
Nekem a jelzett ötös is jólesik. Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm, hogy olvastad és jó véleménnyel vagy róla. Szeretettel: István