Posztó árja a vak zsoldja
Kocka képzetek kerítik
Bronzszínű kör formába
Fáradt lelkét a háború
Hatalmában
Posztó árja süket zsoldja
Íj-hang kozák lovasának
Csörgő patak énekét
Sípolják tüdőn lőtt hullák
Ó… szerteszét
Posztó árja néma zsoldja
Aki ha kell szólni nem mer
Kinek fél élet-rongya
Torkából feltörő sava
Békém bontja
Posztó árja csonka zsoldja
Aszalt csonkján táncoló légy
Búgja a szerelmes dalt
Jobb karját a kín tépi le…
Vagy tán’ a balt…
Posztó fehér árja: béke
Békegalamb hagy rothadni
Hús-vér ólomkatonát
Nem lesz posztó béke soha
Ne zengd dalát
Posztó fehér árját úgyis
Vörösre festi egy golyó
És ha nincs több szép lövés
Bomló hús árán eljő a
Békekötés
4 hozzászólás
Érdekes, hogy téged mennyire foglalkoztat a háború, pedig egy ideje már béke van, legalábbis harcok nincsenek. Többször el kellett olvasnom a versedet, mire egyáltalán tudok róla írni valamit. Lehet, hogy butaság, de nekem úgy tetszik, a posztó árja vak, süket, néma, csonka, s lehet fehér, de hiába, mert addigra már annyi tragédia történik, hogy már a békének sem lehet örülni.
Egyébként a háborúknak soha sincs vége. Most is van. Nem itt, de valahol mindig. És ahogy egy klasszikus megjegyezte: "A béke nem más, mint felkészülés a háborúra."
Nekem is, nekem is tetszik, valóban Davey elképzellek, hogy kisfiú korodban volt még fakardod is:)
Én már a modern eszmék korában nőttem fel sleepwell. Nekem már fa-atombombám volt hidegháborús doktrínával.