Nézd, ott pajkos fény csillog-
a zöld mohás kövön!
Napsugár csiklandozza,
ó, lágyan bűvölöm.
Hajam féltőn, habkönnyű
szellő fésülgeti.
Nyújtózik rét, az erdő,
zord telet feledi.
Nyírfa áll, lehunyt szemmel,
elérzékenyülve.
Békesség és remény száll,
egymással karöltve.
2 hozzászólás
Egy új verselés! 🙂 Ezt is milyen könnyen elsajátítottad. Engem a fiatalkori Goethe-re emlékeztet: virgonc, könnyed, szabad, mezős, tág.
" kövön-bűvölöm" ez is jó 🙂
gratgery
Kedbes Gergely!
Igen! Szeretek mindig újjal próbálkozni 🙂 Köszönöm kedves szavaid és hogy olvastad a versem :))))