Vére folyik annak, ki naiv vagy vétlen,
szökni sem lehet e fenyegetettségben.
Áldás vár valahol, egy befogadó rét,
közeledben hullák, s a fojtó veszteség.
Beteg elmék ölnek, osztják a parancsot,
lent értetlen szemek, összecsukló hangok.
Szőrnyű halált halnak, az ok bizonytalan,
rideg érdek döntött, a szív már elrohant.
Életed dolgait most átértékeled,
még elég erős vagy, de kezed már remeg.
Nem kívánod többé, mi csupa gond s kétség,
csak visszakaphasd a lét célját, a békét!
15 hozzászólás
"…mert a jövendő a béke emberéé." – ez jutott először gondolataimba versed kapcsán, kedves Tamás
Másodjára pedig a katolikus szentmise egyik része: "Legyen békesség köztünk mindenkor."
Életre kelnek ezek a mondatok.
Most jövünk rá, mennyire fontos… Pedig sokszor családon belül sincs béke… Az Ember lelkében nincs békesség…mert elfelejtett szeretni…
Köszönöm, hogy megírtad ezt a verset és olvashattam!
Szeretettel: gleam
A béke olyan, mint a levegő. Amíg jelen van, nem vesszük észre és nem értékeljük, ha már veszélybe került, akkor kezdünk el sikítani. Most valóban itt az ideje átgondolni mindent.
Köszönöm szépen gondolataid.
Üdv.: Tamás
Záró szavaidon a hangsúly, kedves Tamás, miszerint a lét célja a béke. Lenne, tehetjük hozzá, ha hagynák. Sokan azt tartják, hogy az emberiség történelme nem más, mint az erőszak történelme. A béke mindig csak átmeneti. Veszélyeztetni nagyon könnyű, megteremteni azonban nagyon nehéz. Talán azért mert az emberiség legnagyobb ellensége maga az emberiség.
Időszerű versed elgondolkodtatott.
Laca
Sajnos nagyon igazad van, csak szomorúan tudok rábólintani.
A békéhez rengeteg lemondás, jó szándék, önfegyelem és intelligencia kell, a világot pedig, főleg mostanában, nem ezek határozzák meg.
Abban bízhatunk, hogy majd a józan ész győzedelmeskedik, csak ugye akiktől ezt a leginkább várnánk, nem mindig rendelkeznek vele.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid.
Üdv.: Tamás
Szia Tamás!
Szívszorító versed sajnos aktuális. Az ember nem tanul, nem gondolkodik éretten, ennek ártatlanok isszák a levét, ameddig van bennük szusz. Sokaknak már ez se jut, idő előtt távoznak az élők sorából. Igazságtalanul, mert senkinek nincs joga életeket kioltani, mocskos célok miatt főleg nem.
Nem tudom, mekkora pofon kellene ahhoz, hogy visszaálljon a rend, de úgy látszik, nincs olyan erős, ami megfordíthatná a kialakult helyzetet, és végre béke legyen.
Ez az időszak mindenképpen alkalmas átgondolásra, hogy mit veszíthetünk, ha pedig elcsöndesednek a fegyverek, mi az, amivel hozzátehetünk a nyugalom megtartásához.
Köszönöm, hogy olvashattam a versedet. Szomorú szívvel tettem, de erről is írni kell.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elképedve nézem, mi történik a közvetlen közelünkben és szomorú, hogy nem tudjuk, mi lesz a kimenetele és hogy semmi befolyásunk nincs az eseményekre.
Fontosnak tartottam, hogy bármilyen elfogultság nélkül, egyszerűen állást foglaljak a béke mellett. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál a versemhez.
Üdv.: Tamás
Sokunkat foglalkoztat, Tamás.
Én is írtam róla – állásfoglalás nélkül, az ártatlanok védelmében, a háború, a vérontás elítélésével. Már akkor letaglózott, amikor elkezdődött, nem tudtam szabadulni a gondolattól, és azóta sok idő telt el.
Nagyon erős hangon szól, ez jól illik a témához. Ilyen a háború es így kell követelni a békét, jól megírtad. Barátsággal: Madár
Köszönöm Madár.
Erről más hangnemben tényleg nem lehet írni, kár, hogy az illetékeseket nem hatja meg. De azért bízzunk a legjobbakban!
Üdv.: Tamás
Kedves Tamas!
Nagyon tetszett ez az írásod is!
Annyira aktuális!
Remek a zárás:"Nem kívánod többé, mi csupa gond s kétség,
csak visszakaphasd a lét célját, a békét!"
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm, Sailor, kedves tőled, hogy írtál.
Üdv.: Tamás
Kedves jerrynostro!
Fájlalom, hogy költői erényeidet ilyen témával kell csillogtatnod. Szomorú világ ez, de legalább szót kell emelni, ha más eszközünk nincs…. A béke olyan kincs, amit természetesnek tartunk, ha van, ám ha elveszítjük, meglátszik, hogy ez mennyire nem is természetes.
Üdvözlettel: pusztai
Kedves pusztai!
Jól fogalmazol, a béke valóban nem jön magától, minden nap kőkeményen meg kell dolgozni érte a felsőbb szinteken, és úgymond a kisemberek szintjén is. És ebben sajnos most igen nagy a zavar. A költői erényeim csekélyek, a téma pedig mindig adja magát, én a lelki alkatomból kifolyólag könnyebben tudok írni a viharról, mint a napsütésről.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv.: Tamás
IGAZ versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Az a legszörnyűbb, hogy IGAZ a vers. Bár ne lenne az!
Köszönöm a kedves kommentet.
Üdv.: Tamás