Rügyeznek a fák, már pattan a lomb,
oly hirtelenül, mint ingről a gomb.
Nézd, a pitypangtól oly sárga a rét,
lépj óvatosan, hisz veszte a tét.
Fenn pacsirta szól, oly mámorító,
teli torokból zeng, pianínó…
Fütyül a rigó, jelzi a jöttöd,
szép tavasz itt van, hát beköszöntött!
Ünnepi díszben természet öle,
bokron, virágon a harmat gyöngye.
Víg dalunk harsan, lenn békés a völgy…
Észrevétlen ér el az esteli csönd.
4 hozzászólás
Kedves Ida!
Csodaszép képek!
Érezni a természet beköszöntését,a Tavasz
érkezését!
Nagyon szép sorok:
"Ünnepi díszben természet öle,
bokron, virágon a harmat gyöngye."
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm kedve szavaid. 🙂
Igen, a tavasz kicsit lázba hozott. Régen írtam már verset, itt volt az ideje. 🙂
Örültem neked!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Egy kis üde színfolt a versed ebben a cudar világban. Különösen az első versszak tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Magam is azt hittem, szebb lesz a cudar világ, de sajnos nem sokáig hatott. Különös, de mintha a rossz mindig győzedelmeskedne a jó felett… Ilyen a világ, mindig ilyen volt… 🙁
Köszönöm soraid.
Szeretettel,
Ida