Ülök csöndben, lágy szellő símogat.
Valahol a magasban
repülőgép hangja veri föl a csendet.
A nap lassan búcsút int,
de varázsa átszűrődik
még a fák tetején.
Körülöttem idegen a szó,
nem ér el a szívemig.
Belga szó, belga játék, –
én nézek a semmibe,
egy kicsit elgondolkodom:
mindenütt ilyen a világ?
Ilyen csöndes, gondtalan?
Mindenütt mosoly, kedvesség?
Mindenütt önfeledt a játék?
A labdát mindenütt őszintén,
életszerűen dobják?
És a végén ki találja el a célt?
Kié lesz a jutalom?
4 hozzászólás
Szerintem ez – a tartalomhoz képest – kissé túlírt vers.
köszi hogy olvastad, ezt a bírálatot is el kell fogadni, igaz? 🙂 Mindenki másképp lát, másképp értelmez verseket. Számomra ez is értékes bírálat.
Üdv.: Móricz Eszter
Barvo…5letes a cím is, a képek is tiszták. szabadvers. Tetszett. Üdv: “a Géza”
Géza, köszi hogy olvastál és a véleményt is…:)
Üdv.: Móicz Eszter