…mert mindig így volt, benned nő a virág,
benned nő az erdő, benned nőnek a fák,
párhuzamosan élünk, arcunk összeér,
minden, mit látni vágytál mélyen benned él.
Az eredendő bűnt, s más aljasságokat,
mint szennyes ruhát, mocskolt arcokat
tesszük le az út fejfáira imánkban,
szelídek lesznek boldogok a világban.
Szeretet mosolyt fakaszt, fogcsikorgatás,
harag, háború, s minden szörnyű látomás
e sötét korban marad, s lelked esélyre vár,
hallgatsz, az eretnek jussa máglyahalál.
Nézd, mit tett veled a papok mohósága!
Nézd mit tettek milliókkal, ájtatoskodva,
pedofil, sátáni gyönyörükben is védetten,
sötét, gonosz életükben megelégedetten!
Pedig mindig így volt, benned nő a virág,
benned nő az erdő, benned nőnek a fák,
Istent szeretem benned, arcunk összeér,
mert a szépség, szeretet mélyen benned él…
3 hozzászólás
Kedves András!
Tartalmas, nagyon jó vers, szép és igaz gondolatokkal. Mi minden történt, s Neked kell leírnod:
az utolsó versszakban nagyon jól elmondod:
"Pedig mindig így volt, benned nő a virág,
benned nő az erdő, benned nőnek a fák,
Istent szeretem benned, arcunk összeér,
mert a szépség, szeretet mélyen benned él…"
Gyönyörű szavakkal fejezted ki magad.
Gratulálok!
Szeretettel olvastam: Kata
Versedben is benne él…
Szépség, szeretet s a mindenség.
Kedves Kata és kedves Dóra, köszönöm, hogy olvastátok!
Üdv András