papírcetlik a földre hullanak,
ahogy körmömet testedbe vájom,
ringató, vágyak szülötte álom.
Forró a levegő, szív dobban,
szemeidben szemem tűzként lobban,
régen nincsenek már itt zárt falak,
csakis belőlünk egy-egy kis falat.
Bennem születsz meg, s új életre kel
a vágy, mi sohasem hamvadhat el,
áldozunk az egyben, még zuhanunk,
s lent a mélyben egymásnak áldozunk.
Összeér a föld és a fénylő ég,
a robbanás végtelenbe kísér,
fátyolként terül hirtelen a csend,
visszhangja áldott dallamokat cseng.
10 hozzászólás
Óóóó, ez is nagyon szép, drága Zsu!
(ugye, mindent elmondtam!):)
(csak azért, mert nem akartam, hogy lásd, szóhoz sem tudok jutni…):)
Ölelés!
Ida
Igen drága Ida, mindent elmondtál, fél szavakból is 🙂
Ölelésem: Zsu
Tőled ezt is várom. 🙂 A szerelem szárnyalásai. Szép lett. Forrong az érzés benned.
Marietta
Igazad van van Marietta, forrong…
Örülök, hogy amit vártál, megkaptad Tőlem és a verstől.
Köszönöm kedves véleményedet !
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Szép, szép a szerelem – ezt mondja a nóta! Én nem tudom…de ahogy versedet olvasom elkezdem hinni, hogy tényleg az!
Sok szeretettel üdvözöllek, szép verset írtál! -én
Szia Laci !
Egyszer mindenki átérzi, megtudja 🙂
Te is 🙂
Örülök,hogy szépnek találod, köszönöm kedves szavai és értékelésed.
Szeretettel: Zsu
Tőled már megszokott ez a csodaszép szerelmes dal!
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica !
Igen a Zsu-s szokásos 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Igen, ez olyan Zsus.
Szép, szenvedélyes.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm a kedves szavakat, mint mindig 🙂
Szeretettel: Zsu