Benyitott

Rakéták cikáztak, elkábult az agy,
robbanás üzente: fölösleges vagy;
beléd mart néhány megvető bigott.
Telesírt zsebkendők, fekete zsákok,
mérgező emlékek: mindenki bántott,
de egyszer csak a Szépség benyitott.

Gyengéden mosolygott, kardját eldugta,
méregetett büszkén, ajtód becsukva;
nevetést hozott, örülni jogos.
Megvigasztalt, ölelt, irányt mutatott,
hangjában a béke nyugalmat adott,
s ragyogott benned, mi szürke s poros.

Derűs lény e Szépség, lelked rá vágyott,
nem hibátlan ő sem, de nem is ártott;
benne még maradt finom tapintat.
Érkezése által más ember lettél,
ki balga még ugyan, szeretni nem fél,
izzó szemmel most bízva kacsinthatsz.