Nézd, hogy ring a csípője a búzakalásznak,
még a nap is szép arany szemeire kacsint!
Rekkenő a hőség, a homlok is gyöngyözik,
s délibábos rónán ki él-hal betakarít.
Beérett a búza, forró kemence várja,
asztalon abrosz, s fonott kosár néz sóvárgón.
Friss, ropogós kenyeret keresztel a gazda,
pulyák lesik boldog tekintettel, sugárzón.
Család szájában olvad a puha cipóbél,
átfonja őket az eufórikus érzés.
Gazda s neje a lócán gondtalanul ülnek:
Jövőre is lesz bő termés? – hangzik a kérdés.
6 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon aktuális sorok, különösen így augusztus 20-án, mikor az államalapítás mellett az új kenyeret is ünnepeljük. Bizony a mi erőnk és szorgalmunk kevés, ahogy hogy beérjen a termés.
Szeretettel olvastam a versed.
Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Család szájában olvad a puha cipóbél,
átfonja őket az eufórikus érzés.”
Nagyon szépen sikerült,egyéni,hangulatos,
ötletes képekkel kimutatni a ´betakarítás´
szépségeit!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
Teccett! Bárcsak így lenne az idill!
szeretettel:
/túlparti
Kedves Rita!
Valóban. Az időjárás szeszélye is nehezítheti ….
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves túlparti!
Lehet, hogy az is furcsa lenne ha minden csak szép és csak jó….
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa