Csak szöszmötöl fölöttem az idő.
Innen már se té, se tova.
Tétova szándék igazgat,
pedig üthetne nagyot rám
az isten vagy ördög ostora.
Hová lett az én nagy akarásom?
Hogy értek véget a régi mesék?
A legkisebb fiú sem
lett legény a gáton.
Nagyra nőtt sárkányok
leharapták a fejét.
10 hozzászólás
Kedves Kati!
Nehéz-ek az ilyen ´idök´,mikor keressük
a ´régi mesék´et!
Számot kérünk magunktól,mi lett belölünk.
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Sajnos, így igaz. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Hát…
Jó volt a meséd!
szeretettel: túlparti
Egyszer volt… Most meg nincs.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Áldás ez a versed.Tetszik.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Azért ez a vers itt van, és magáért beszél.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
A vers valóban itt van. Olyan, amilyen. Csak valahogy magamat nem találom.
szeretettel: Kati
Kedves Kati!
A vers, számomra nagyon jó, igaz, ez is csak egy jelző.
🙂
És talán a legnehezebb dolog a világon az, hogy megtaláljuk önmagunkat. Igen, sokszor elveszünk, de van utunk, amely járható, amely szerethető. Neked, nekem, ilyen az írás. Hát hajrá, sok erőt, mert szeretnék tőled minél több gondolatot, érzést megismerni.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm a biztatást, igyekszem megfogadni. Csak néha jönnek a kétségek.
Szeretettel: Kati