Mint kristálytiszta hegyi tót a partja,
Úgy ölel át engem szerelmem karja!
Érzem ölelését, lágy csókját a számon,
Csodás ajkait, örökké vágyom!
Selymes szép haján, megtörik a fény,
Puha selymessége, arcomon kísér!
Ujjait, ha érzem, lágyan testemen,
Vágyam újra éled, összes sejtemben!
Hogyha simogatom, édes csókja lángol,
Minden sóhaja, égető a vágytól!
Mikor végre egymáséi leszünk,
Szinte egyé válik lelkünk!
Számunkra megáll akkor a világ,
Csak ketten vagyunk, és a vágy,
Mely teljesült bár,
De testünkben benne vibrál!
Kitörölhetetlen nyomot hagy ott,
Hogy öleléssel, simogatással,
Vagy egy őrült csókkal,
Testünkben újra támadjon!
Most fekszünk csak néma csendben,
Elernyedve, egymást átölelve!
Lélekben szinte egyek vagyunk! Gondolatunk,
Ennyi, kár, hogy örökre, így nem maradhatunk