Beburkol híven éjszaka leple,
jászolban nyugszol csendben pihegve.
Mezőn pásztorokhoz angyal leszáll,
boldogan lel rád a három király.
Hogy Isten emberként szárba szökken,
hírül adatik az üstökösben.
S hogy Isten vagy, ki tudta a titkot:
csak a fény, csak a mennyei birtok…
Téged, Ki a világ alkotója,
körülölel lágyan könnyű pólya…
Misztérium ez, hatalmas titok.
Az érti csak, kinek szíve nyitott…
Aki ismer mint teremtő Igét,
aki tudja, a létra égig ért,
és Jónás bizony ott volt a cetben.
És aki tudja: Te vagy kezdetben…
Beburkol csendben éjszaka leple,
pásztorok köszönnek el sietve;
Istálló mélyén kis olajmécs ég;
megszűnik végre a nagy sötétség…
2 hozzászólás
Kedves Klári!
"Misztérium ez, hatalmas titok.
Az érti csak, kinek szíve nyitott…"
Gyönyörű!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szavaidat. )
Szeretettel: Klári