Betűk

A toll fekete pereceket pöcögtet a papírra,

az írás 42 vércseppje,

hanggá formálódnak az ajkakon.

Meg mi jel, és megannyi más,

a szimbólumok bábeli serege,

serlegnyi sűrített gondolat jelmeze.

Alvadt vérdarabok potyognak hatalmas magtározókba,

végül rácsapják a könyvfedelet.

Old meg zsákját és tartalma szemed elé pereg,

tudatod fennsíkjára íródik erezete.

Hajladozó nyári táblák,

betakarítani való növénytakaró.

És a könyvek arzenálja,

báli karneválja.

A könyv oldalainak lankái fekete bárányok

szétkergetett és sorbarendezett

nyájának adnak otthont.

Kihűlt sorokban állva várják

az ordas-szemű olvasó déli pillantását.

Kézenfogva kergetőznek,

hosszú táncba rendeződnek.

A toll varázshegyéből buggyannak ki a lapos parkettra,

dermedt táncban hajladoznak az olvasó elsikló tekintete alatt.

Az írók zsinórját az egyes szem másképp bontja szálakra.

A rendezői minták átszíneződnek az olvasás alatt,

a fürtök megroppannak, kioldódnak,

a betűket más és más utazók szüretelik új és új

fűszerekkel nemesített borpárlatokba.