Bezárva

Szálfák sziszegték a vizet,
meleget tőlük hiába vártunk,
fejünk felett faerezet
rajzolta meg színes fagyhalálunk.

Téptem, mint utolsó reményt,
s leheletem halovány ködében
kezem megírt szálkához ért,
most vígan vájkál húsom levében.

Fejem a csempére koppan,
csak a hang miatt feltételeztem,
hogy agyvelőm nagy halomban
terült el, hogy végre megpihenjen.