Csak ülök a vonaton,
Nézek az ablakon
Bennem mély üresség,
Tőlem eltávozott a reménység
De csoda az, mi jő felém,
Hihetetlenül tündöklő fény
Sötét felhők alatt, bíbor sugarak,
Legyező formában világítanak
Változik a kép, robog a vonat,
Vörösen izzva, még egyszer előtűnik a Nap
Szikrázón világít, szemem be is csukom,
Fényének ereje betör az ablakon
Kedvesemre gondolok, ki távol,
Nem is tudom, mikor látom
Mire szemem kinyitom,
Felhők felett, már csak a Hold ragyog
Kék fényével kíváncsian rám tekint,
Mintha mondani akarna valamit:
-Miért szenvedsz oly nagyon?
A Napot felváltja a Hold!
De a Hold fénye, a Napnak,
Csak tükrözött világa,
Uralmát a Nap, újra visszakapja,
Hisz igazi fényt, meleget csak ő ad!
Beszédét a Hold, itt be is fejezi,
Mert egy felhő, a testét elfedi
Előbb fátyolosan, félig tűnik csak,
Majd vastagszik takarója, s elillan
Csak ülök a vonaton,
Nézek az ablakon
Bánatom feledem,
Nyugalom lelkemen
7 hozzászólás
Kedves Dóra!
Tetszenek a verseid, igaz nem a legvidámabbak. számomra még mindig talány vagy.
További szép verseket
Üdv: Gabi
Valóban nagy a bánat versedben, szépen kifejezed…s kívánom gyógyuljon az a seb..bár én azt gondolom, ha születik a szerelem ünnepelni kell, ha elmúlik, a gyásznak is időt kell adni, így van rendesen befejezve..s szépen meggyógyul a szív:)
Gratulálok Dóra!
Kedves Gabi, Sleepwell!
Köszönöm szavaitokat, és hogy olvastatok! Hát igen, remélem a szív az meggyógyúl, majd meg gyógyítja valaki, az ilyen sebek úgy szoktak gyógyulni:)
Üdv: Dóra
Meg fog gyógyulni, hidd el, csak idő kérdése.
Köszönöm Boer! Hát majd meglátjuk, hogyan…
Nagyon érzékeny a lelked, ez látszik, és nagyon vágysz valamire.
És ezt nagyon szépen tudod kifejezni…akkor ennek valakinek fel kell tünni..
Előbb-Utóbb..))), a vonat szalad, nem mindegy, hogy rajta ülsz, vagy mellette szaladsz..
Tényleg gratulálok!
Élmény minden versed.
Üdvi:dp.
Köszönöm, dinipapa!
Hát majd meglátjuk… ( rajta ülök, vagy mellette szaladok…)