Bika – Csillagjegyek ciklus – 2.

Mázsás kővel mellemben megszülettem,
szenny-érzetem önbüntetésbe hajt,
a kín kimódolt útjain szünetlen
marcangolok felhőt, vizet, talajt.

Ha angyal is vagy, gyanu-perbe foglak,
nekem illúzió a tisztaság,
lefojtott lelkem vágyait a holnap
hiún, agyag-maszkként dobálja rád.

S mikor silány nyomorulttá aszottan
segítségért nyöszörg halvány erőd,
karnyújtásommal végleg rád fonódtam:
Hajlanod kell emberségem előtt!

Köréd gyűjtöm a Föld ezernyi kincsét,
nehézség, hogyha sújt, segítelek,
megóvom én birtokom „szoba-díszét”!
”Eszményi pár!” – mondják az emberek.

E langy-nyugalmú rózsaszín időszak
Anyag-Istennek hű oltárt emel,
tömjéne: bor-, sült hús-, hempergett-fű-szag,
s a bűn kövére hófehér lepel.