Szarvasbika bőg fennhangon,
elnyújtva, hosszan hívja a társát.
Messzire hallik a dallam, de hiába.
Kérges fának a törzséhez dörgöli hátát,
kusza ágakkal egybefonódik agancsa,
testét sűrű hab lepi el, szeme párás.
Ám eszmél, mert ostoba majmok
a fák tetején vigyorognak rajta,
s mert felsejlik a farkas sziluettje,
éhes most, és éles a karma-foga.
Bikavers
By szilkati
7 hozzászólás
Kedves Kati!
Azt a benyomást kaptam,mintha látnám
a jelenetet mellettem…
Szintén beillik egy rögzitett képnek!
Gondolom látam hasonlót régebben.
Mindenesetre,nagyon hüen és kifejezö
biztonsággal tárul elénk a jelenet.
Elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Ügyelj magadra!
Kedves sailor!
Megadott szavakra írt vers, megpróbáltam hihetően leírni.
Köszönöm, hogy elolvastad, szeretettel: Kati
Megadott szavakra írt vers"
akkor annál jobban értékelem
S
Kedves Kati/
Most rá érek gondoltam olvasgatok tőled meg kedvem is van hozzá.
Már régebben olvastam elemezgetni nincs kedvem, de tetszik!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Nem is kell elemezgetni. Elég az, ha tetszik vagy nem tetszik az olvasónak.
Szeretettel: Kati
Szinte láttam magam előtt…
Nagyszerű, kifejező verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati