Vörösen izzó rögre lép az est.
Több sebből vérzik az alkonyat,
ne sírj, nincs veszve semmi sem.
Nem vagy te gyáva, gyenge sem.
Vidám felhőt kerget a déli szél,
csodát és meghitt perceket.
Lásd meg, vár rád még esély,
talán több is lábad előtt hever.
Viharként dúl még a küzdelem,
és pattog, mint tűz az értelem.
Téged boldog életre szültelek,
odaadnám én érted mindenem.
12 hozzászólás
Szia oroszlán! 🙂
Csak csöndesen mondom, hogy küldök egy kis energiát.
Csodaszép a versed, aggódó, igazi biztatás, ami hihetetlen erőt tud adni.
A lesgjobbakat kívánom nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin, nagyon is ránk fér.
Ő, csak sírt rajta és értem aggódik.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép vers. Nagyon át tudom érezni, hasonlót átéltem én is.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati!
Sajnos a rossz sokszor megtalál.
Szeretettel: Ica
Szia!
Fájdalmasan szép, biztató. Van esély, mint írod…legyen így, azt kívánom! Nagyon megérintett ez a versed! szeretettel: hundido
Köszönöm kedves soraidat hundido.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Csodaszép a versed és ereje van, vigaszt adó ereje. (Nem csodálom, hogy sírt rajta).
Gyógyulást, erőt, egészséget mindkettőtöknek.
Sok szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Idám!
Öleléssel: ica
Gyönyörű vwersed szeretettel olvastam.
Ölelésem: Zsu
Örülök drága Zsu, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Az anyai szeretet csodálatosan nyilvánul meg versedben.
Szeretettel: Klári
Köszönöm Klári kedves, hogy értettél.
Szeretettel: Ica