Olyan üres a csend, és még késztetés sincs,
már a puszta gondolat is igazi kincs,
egy világban…hol a szabadság csak álom,
erőtlen keresem helyem benne…,
hiába, mert… valahogy mégsem találom.
Hajnalban fájt, ahogy megszólalt az óra,
legszívesebben hangosan sírtam volna,
hisz több napja, haza csak aludni járok,
hamis életem lassan tengetem…,
és azt hiszem,… talán a csodára várok?!
Nap napot követ, és a perc is úgy halad,
s nézem, ahogy életem mellettem szalad,
testemet hátrahagyva, mint fölös’ darab,
igaz hősként a semmiért küzdök…,
s közben nem vagyok más,.. csak egy hitvány rab.
Rab… ki reggeltől estig húzza az igát,
tűrve kínt, bánatot és a maró hiányt…,
a hiányt, hogy ember lehessen végre e földön,
bízva a jobban, még fájdalomban
is hiszi, hogy a világ több, mint sötét börtön….
12 hozzászólás
szió!
ismét egy kemény, realista mű Tőled,
ahogy azt már megszokhattuk.
egy kicsit önvád jellegű a vers, érezni,
hogy szeretnél kilépni önmagadból, de
a karmád sakk-matt helyzetben van.
szerintem változtatnál szíved szerint, de
talán egy kis plusz fény is sokat lendítene
rajtad…
üdv.
leslie
Szia Neked is!
Ismét egy tökéletes elemzés. Azt hiszem jól látsz, és érzel mindent!
A.
Hitvány rab? 🙁 NEEEM! Szép vers, a dátumból gondlom, hogy legújabb szerzeményed. Jó lett 🙂
Köszi… örülök, hogy így gondolod.
A.
Egy haverom itt áll mellettem, mikor olvastam a versed, és ő is végigolvasta. Azt mondta: “Hát igen, a termelői társadalom dolgozó nőjének igaz panasza.” Nem tudom mennyire értesz vele egyet.
Emellett nagyon tetszik a dallama.
Kedves Davey!
Azt hiszem a Barátod ráérzett, egyet értek vele. Köszi, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett. Üdv Neked és a Barátodnak is!
A.
Valóban, szerintem is az idő és a világ rabjai vagyunk, és sokszor érezzük, hogy nincs semmi értelme a mindennapi taposómalomnak. Ezt általában így gondoljuk, de ilyen szépen kifejezni kevesen tudják.
Gratulálok: Colhicum
Colhicum!
Köszönöm Neked is!
A.
Húúú, ez nagyon jó vers… a kivitelezés is, de a tartalma az, ami igazán megfogott…
Grat. Gy.
Gyömbér!
Köszönöm az elismerést… sokat jelent!
A.
Jó vers. Őszinte. És van benne még remény, a címben és a végén, ez jó keret. Igen, ne adjuk fel… (üdv. Á.E.)
Kedves Angelface!
Versed természetesen elnyerte tetszésemet! Érezni benne a feszültséget és az erőt.
A remény hal meg utoljára, s én tudom, soha sem szabad feladni.
Gratulálok szép versedhez!
Tisztelettel: Metal Koala