A hajnal fénye már átszűrődik
a redőny rácsai között.
Ujjaimmal érzékelem, de még nem látom
a szarkák lábnyomát arcodon.
Kezem a hajfürtjeiddel játszik,
a derengésben az ezüst aranynak látszik.
Hozzád símulok, csókjaimmal szítom fel a tüzet,
lüktetve mozdul lelked mindig fiatal része.
Lenézek rád és körbefonlak a gondolattal,
a szenvedély nem ismer életkorlátokat.
3 hozzászólás
Szép!
Az utolsó sor…mennyire igaz!
Gratulálok!
ÜDV.Jegmadar
Szia Jégmadár.
Köszönöm elismerésedet.
Titkos
Kedves Titkos !
Megkapóan szép alkotás !
Örömmel olvastam.
szeretettel gratulálok : Susanne