Kékmadár
Ha már neved ma versbe szedem,
Elmondom hát égre-földre,
hogy huncut gesztenye szemed,
meleget lop a mérföldkőbe
is! Kis hamis! Mosolyod hevít,
erős férfi szíveket izzít,
sugárzásod bombasztikus,
te vagy maga a misztikus
szépség, báj, kellem, s száz pár cipő
tipegtetője. A menő nő ( de nem Besenyő!),
kinek lelke törékeny kincs,
azt is adod, ami a Földön sincs!
—
Madár, madár, Kékmadár!
Bárhol jársz, bárhol jársz…
Esztendő minden napján,
Kékmadár, Kékmadár,
szívemben otthonra találsz.
3 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Régen jártál felénk, aminek minden bizonnyal meg van az oka.
Nekem úgy tűnik, mintha a lánykád neve napjára írtad volna ezt a csodálatos köszöntőt.
De lehet, hogy tévedek.
A vége igazán tetszett, jó lenne, ha mindenki szívében ott fészkelne a kék madár, a szeretet.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Bocsánat!!!!!
Közben látom, hogy a barátnődnek írtad.
De így is szép.
Ne haragudj.
Csodás sorok…