Bántottam…
nagyon bántottam.
Ki szeretett,
csak azt bántottam.
Volt idő, hogy kínoztam,
tiportam,
lábbal földbe
tapostam.
Ő csak tűrte nesztelen,
szeretett,
csak ennyi volt vétke.
Sóhajtásom száll felé,
bocsánatát kérném még,
de bűnöm olyan nagy!
Élek még,
bár már rég nem érzem.
Életem forrongó,
lázadnék,
de mit érnék vele?
Haláltusám véget ért.
Bocsáss meg nekem
az évekért!
1 hozzászólás
Szia, Eliz!
Szerintem nagyon jó ez a szabad-versed. De a valóságban kérlek, ne bánkódjál. A szép emlékeket artsd meg, de a kellemetlent mind feledd el,
Szeretettel: Kata