Őszi szellő,te drága,adtad önmagad,
S lágyan simogattad síró arcomat.
Nem értem,miért sírtam?Hisz jó az életem…
Nem hiányoztál,hideg őszi szél énnekem!
Nem panaszkodtam,boldog voltam,
Időmet az őszre nem pazaroltam.
Szívemben nyár volt,lelkemben meleg,
De elért az őszi szél,simogatta testemet.
Könnyeim hullanak,távol jár a nyár,
Nem hittem soha,hogy őszi szél rám talál.
Szabadulnék tőle és egyre csak szenvedek,
De akarom,hogy újra simítsa testemet.
Őrülten keresem,kutatom,mindenhol őt érzem,
Újra,s újra átélem,beleremeg testem,lelkem.
Ahogy simogat szüntelen,ez lett az életem,
Miért kellett ez nekem?El kell engednem.
Kérlek Istenem hozd nekem vissza a nyarat, a meleget!
Fázom!Szenvedek!nem szerethetem…nem szerethet engemet…
Boldog voltam…
By Chloe