Nézem parti léha szellőt
táncot jár a víz felett,
tán ki fogok ma egy sellőt,
ki engem majd úgy szeret.
Átöleli bársony bőre,
kusza napok vad árnyát,
nem futok el messze tőle,
begyújtom a vaskályhát.
Gondolatim parittyáján
elmerengni csudajó,
evezni egy foszlott gályán,
nem élet az, nem való.
Elmennék én, elmennék most,
vágyvilágba ízibe,
egy a baj csak, nem tehetem,
kezem lóg a bilibe.