Szánalmas az ember,
mert nem veszi észre, hogy rabként él a világ láncait hordozva,
melyet önmaga alkotot a véksőkig.
Az élet a jóval szükölködik s erőszakol oly helyzeteket teremtve, melyet elkerülni nem lehet
S mikor eljő az utolsó lélegzetvételünk életünk filmje lepereg előttünk
S nem látunk mást, mint csupán hiányt…..
Nincs igazi felszabadultság!
Boldogtalanul
By Angelus
5 hozzászólás
Amikor az élet filmje lepereg, semmi sem számít, csak a szeretet. Ez az a kincs, amit oda is magunkkal vihetünk, és szerintem, a te szíved is telve van vele.
Gyula
Szia!
Az életben sok szép dolog történik, észre kell venni. S tudom te észre is veszed. 🙂
Maristi
Kedves Angelus!
Igaz soraid meghatottak…
Szívből gratulálok, naon jó lett a versed!
Zs
Tökéletesen ábrázoltad! Tetszett, bár elszomorító…De ez a pár sor jól érzékelteti e nyomasztó érzést…
Grat!:)
Köszönöm, hogy olvastatok és véleményt adtatok. 😀