Elvesztettelek, s rég nem eresztelek.
Szemed mosolya, oly életlen,
Mint a lelkem s az éjszaka leple.
Távol vagy, nem látlak, álmomban kutatlak.
Álom jön, egyetlen víztükör,
ott vagyok, veled, ott fogom meg kezed.
Szeretlek még ma is, kutatlak míg élek,
s eleresztelek téged.
Szürke létem levetném, s hozzád vezetném.
Kegyelmes csókod, nem talál rám,
s érzem az időnk lejárt.
Elfutok messzire, néma sanzon elébe,
Szeretlek míg élek, s eleresztlek téged.
Ne hallgasd szavam, gyere vissza életem,
s megengedem, hogy te légy a végzetem.
Mellette olyan szürke minden, veled minden oly könnyebb.
Szeretlek te bolond, áldásom rád, nem leszek többé a múzsád.