e szív a vén bolond
csak fáj de még dobog
mit ér a csalfa szó
hazug reményt adó
elszáradnak a fák
nem vár már senki ránk
fejünk fölött az ég
csak néha-néha kék
e szív a vén bohó
remél mert hinni jó
elfutnak tegnapok
szólnak még bús dalok
út menti köveken
könnyeid keresem
most nagyon távol jársz
vissza már nem találsz
e szív a vén bolond
csak fáj de még dobog
mit ér a csalfa szó
hazug reményt adó
letört ágak alatt
lépted erre haladt
érzem még illatod
árnyékod bújtatod
e szív a vén bohó
remél mert hinni jó
elfutnak tegnapok
szólnak még bús dalok
múltadat kergeted
szerelmed keresed
homályos nappalok
sóvárgó hajnalok
e szív a vén bolond
csak fáj de még dobog
mit ér a csalfa szó
hazug reményt adó
elrejtőztél belém
mégsem talállak én
e dallal üzenem
várok még szüntelen
e szív a vén bohó
remél mert hinni jó
elfutnak tegnapok
szólnak még bús dalok