Ma nem kell semmi
Dühöm meggyötör
Kavarog minden
Borostyánkőből emelt hitem megdől hirtelen
Porrá zúznám a mindenséget
Kegyetlen
De sír a gitár
Fülemre hajlik
Faggat
Megsúgnám neki a fájdalmat
Ez most sikertelen
Elzárom a mélybe a ki nem mondott szavakat
Holnap újra építem magamat
De ne hagyd, hogy ezt tegyem
Én nem ezt akarom
Csak félek…
Félek, hogy nem találom meg önmagam
2 hozzászólás
kedves Hanna! Nagyon tetszik a versed, s szerintem megtalálod hamarosan önmagad, ha folytatod a versírást:)
Nagyon szép ez a versed is,a hangulata nagyon közel áll hozzám, amiért különösen jó volt olvasni…talán a sír a gitár sor volt kicsit középszerű,de csak azért mert annyiszor használjuk,sír a zongiora, sír a dal,sír a gitár….de ez nem von le semmit műved csodaszép hangulatából, keserédes gondolataiból!
H.