Miért látom én másképp a világot,
mint látják oly sokan mások,
mintha különböző bolygón élnénk,
miért vagyunk ennyire különfélék?
Néhány rokonlélek bolyong körülöttem,
amint észre veszem elszelelnek rögtön,
felbukkannak és már el is illannak,
olykor pedig én futamodok meg.
Gyávaságom félrelök, eltemet a sárban,
feloldhatatlan ellentétek feszülnek a mában,
értem én, de mégis fáj nagyon,
szeretetet sajnos nem találok sehol.
8 hozzászólás
Kedves Melinda!
E lét – és értelem – érzelem feszegető sorok, költői kérdések a maguk nyugtalanságai ellenére is nagyon szépen szólnak, harmonikusan játszanak, szóval szép a nyelvezete.
Sokan gondolkozunk így, és bizony útjaink hol kereszteződnek, hol szétfutnak, de a lényeg a találkozás, lehetőleg minél többször.
A kevés rokonléleknek az a sorsa, hogy bolyongjanak, azt hiszem. 🙂
szeretettel: grey
Kedves Melinda!
Amikor még egyszerűbb volt a világ, szeretni is egyszerűbb volt. Az emberek hamarabb egymásra mosolyogtak, s a mosolyaik tartósabbak voltak. Ma azonban már annyira bonyolult a világ, hogy a szeretet elavulttá, sőt gyengeséggé vált az emberek nagy családjának szemében, épp ezért már régóta nem is viselkednek családként. Az a néhány rokonlélek, akivel néha összefutsz (összefutunk mindannyian), már egy lenézett kisebbség, a nagy tömegben.
(Ez csupán az én gondolatom – én így látom.)
Három versszaknyi sóhajodat tehát megértem, és át tudom érezni. A többiben csatlakozom Grey-hez.
Szeretettel: Laca 🙂
Drága Melinda!
Írhatnám földim, hiszen pár kilométer választ csak el.
Különfélék vagyunk valóban, de keresd és rátalálsz a szeretetre.
Szép versedhez szeretettel gratulálok. Éva
Kedves Grey!
Igazad van, valóban a rokon lelkek találkozása a legfontosabb. Hol rövidebb,hol hosszabb ideig összeér a sorsunk, utána pedig van mire emlékeznünk, van miből töltekeznünk. Köszönöm, hogy megálltál nálam is.
Melinda
Kedves Laca!
Olyan jó, hogy értő olvasóra találtam benned. Lehet, hogy rokonlelkek vagyunk? Bizonyára, mert egyforma véleményünk van a mai világról és a szeretet hiányáról.
Köszönöm látogatásod és hozzászólásodat.
Melinda
Drága Éva!
A modern világ nagy vívmánya, hogy ha személyesen nem is, de virtuálisan találkozhatunk egymással. Egész életemben a szeretetet keresem, a családomban megtalálom, de azon kívül ritkán. De nem adom fel a keresést. Köszönöm olvasásod!
Szeretettel láttalak itt: Melinda
Szia kedves Melinda !
Üdvözlet a Napvilágon 🙂
A szeretet mindenek felett:)
Nagyon tetszett a versed.
szeretettel köszöntelek és olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Üdvözleted köszönöm! Tetszik a Napvilág, szeretem a fényt! 🙂
Nézz be hozzám máskor is, szívesen látlak! Én is bekacsintgatok hozzád!
Melinda