Napsütötte gyöngyszemek,
tőkén rogyó fürtökben,
ég és föld dús ereje,
ódon korok gyümölcse!
Hunatyáink hordozták
több ezer év tudását,
s Fejedelmek áldották
hegy levének csodáját!
Átváltozás fényében,
forrong, érik cseppekben,
s felivódón teljében,
sugárzik az emberben!
Nemes, pazar erjedés,
felemelő bensőség,
zamat, illat fellegén,
mámorító fensőség!
Élmény annak, hol az ész,
kedv és jellem örömlét,
ringón vigad, s újra él;
bölcsen inni bortörvény!
Aranyló, s mélybíbora,
hegyaljai forrásnak,
hosszú élet táltosa,
Magyar vesszők nektárja!
Töltsd hát bátran poharad
ősi, tüzes áldással,
emeld büszkén javadat,
s koccints a nagy Világgal!
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Miért éppen most kell mennem munkába?
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözöllek
Attila