Mi vagyok én, mondd? Nem vagyok senki sem.
Borítsd rám teremtő kezedet, Istenem.
Óvj meg haragomtól, óvj engem magamtól.
Mert kitárult az ég, s a vihar kezemben tombol.
Mondd, mondd, mi vagyok én? Senki sem vagyok.
Ha meghallgatna bárki, már akkor is hallgatok.
Így minden egyszerűbb. Csak két ujjad fedjen el.
Majd indulok veled, ha tényleg menni kell.
Mi vagyok én, mondd? Senki sem vagyok.
Borzolják szárnyukat a gonosz angyalok.
Nevem rikoltozzák, pedig nem vagyok senki sem.
Borítsd rám pusztító tenyered, Istenem!
4 hozzászólás
Kedves Miléna!
Mi az, hogy senki sem vagy? Igenis vagy, és létezel!!!! A gyermekkori rossz angaylokat kergesd el!!!! nehéz tudom.
Barátsággal Panka!
Hogy mi vagy Te, azt nem tudom. Azt, hogy ki vagy Te, azt sem tudom. Hogy milyen vagy, azt azért sejtem? TEHETSÉGES.
Több önbizalmat!
Gratulálok. Wolf.
Köszönöm. 🙂
Szia Miléna!
Fel a fejjel, igen a múlt sötét árnyai nem szabad, hogy a jelenedben kísértsenek, de azzal, hogy szembe nézel velük, már nem is olyan félelmetes, igaz? Tetsztett az írásod.Üdv:manna