Künn a fákon újra szólna víg madár,
De néma minden, borongós a nyári táj.
Nyár van, de hiába, fúj a szél,
A sok felhő sem sok jót ígér.
Lombos ágon nem vált csókot gerlepár,
Elbújik eső elől, mi el nem áll.
Nyár van, de hiába, fúj a szél,
Mindenki a holnaptól remél.
6 hozzászólás
mindenki a holnaptól remél—>az a gond hogy ez túl sokszor vn így az életben.
a vers nem is rossz 🙂 és a mostani időhöz is passzol, ahogy kinézek az ablakon………
üdv
egyetértek veled, és köszi a dícséretet 🙂 ezt egyébként, mint látszik, június elején írtam, és miután feltettem, rögtön kisütött a nap 😛 lényeg, hogy legalább nem sülünk rákká a napon 😀
Valahogy nem tudtam magam túltenni az eredetin, mindig énekelni akartam,de itt nem jön ki a ritmus….érdekes volt.
Akkor vegyem úgy, hogy tetszett? 😛 Köszi, hogy írtál!
Nagyon kellemes, dallamos vers. Az utolsó sornál ugyan elvesztettem az ütemet.
nekem az első vsz. utolsó sora valahogy nem passzol.
a népdal elemek kiütnek, de nem rossz