Gúzsba kötve testem, lelkem,
bezárt vagyok börtönömben,
melynek kulcsa messze dobva,
nincsen aki visszahozza.
Gondolatom messze szárnyal,
börtönfalán átsuhan majd,
szabadon száll égre, földre,
nem hallgat a börtönőrre.
Testem földhöz leláncolva,
cselekedem parancsszóra,
könnypatakok zuhataga,
rossz sorsomat meg nem oldja.
Könnyít rajta egy keveset,
fényesebbnek látom eget,
türelmesen bizakodok,
egyszer innen szabadulok.
4 hozzászólás
Jól megszerkesztett a versed, bár elég szomorú, azonban mi lehetne más,
hiszen az életünk is hasonló. Az biztos, hogy börtönben élni nem igazán
kellemes lehet.
Bizakodjon abba, aki ott van, hogy lesz még jobb is, ha szabadul
kellemesebb az élet.
Szép napokat kívánok minden igaz embernek
szeretettel olvastam:
Finta Kata
Kedves Melinda!
Fájó sorok,de ott lappang bennük a hit és a remény,
hogy szabadulni fogsz a ´börttönéletböl´
Szeretettel:sailor
Kedves Melinda!
Örülök,hogy remélsz!
"Könnyít rajta egy keveset,
fényesebbnek látom eget,
türelmesen bizakodok,
egyszer innen szabadulok."
….és gondolom szabadultál!
Szeretettel:sailor
Ui megint itt
Örülök, hogy többször visszatérsz hozzám. Még mindig "börtönben" vagyok, de néha lazítanak a láncaimon.
Ui. A börtönbe önként és dalolva mentem be, csak időközben változtak a börtönkörülmények és szigorúbb lett a börtön ura. ☺
Köszönöm sailor a látogatásod.