Könnycseppbe zárt rab lett tündér részem.
Összetört világban rabságra ítélten
tengeti napjait amig csak élek.
Nem érdekelt senkit az ének,
senki nem kérdezte mégis mitől félhet?
Senkin nem öntött el a szégyen,
mikor szívébe adagolta a mérget,
nem szílárdult rajta kéreg,
mert nem rágták testét férgek.
Ám szívében ma is szól az ének
és igyekszik védeni míg létezik az élet!
Hogy tudd van még reményed!
1 hozzászólás
Ez gyönyörű!