Borzas medve

Élt egyszer a zölderdőben
Egy kis borzas medve.
Apja, anyja jó erőben,
Mindenki szerette.
Főztek, mostak, vasaltak rá,
Tanították jóra:
„Édes fiam, ne bántsd a fát,
Hallgass a bölcs szóra!
Minden reggel fél csupor méz,
Délután is ennyi,
Csupa vitamin az egész,
Ettől fogsz megnőni.”
Ám egy szép nap észrevették,
Kiürült a kamra,
„Édes fiam, gyere mézért!
Megyünk a városba!”
Felkerestek minden boltot
Méz után kutatva.
De azt nem találtak sehol,
Így hazaindultak.
„Hogyha ló nincs, szamár is jó,
Így tartja a mondás.
Fordulj vissza, gyerünk fiú!
Keresd meg a szódást!
Mivel, ha két liter vizet
Megiszunk minden nap,
Akkor édes fiam, képzeld,
Nem leszünk szomjasak!”
Ezért hogyha Medvééknek
Elfogyott a mézük,
Soha nem esnek kétségbe,
Mert mindig van vizük.