Bosszút állok rajtad! – dörren rám bősz Mufurc,
majd sértetten elvonul; el sem mondja, miért.
Vissza sem néz többé, a szándéka eltökélt;
s én bambán pislogok. Haragszik rám Mufurc.
"Azok után, hogy még… Én bezzeg, de bezzeg!
Te meg semmit, soha… No várj csak, majd meglásd!
Sosem bocsátom meg az aljas (vagy vélt) botlást!"
Mufurc úgy haragszik, egészében reszket.
Világgá kürtölöm! – fenyeget bősz Mufurc;
s várakozón néz, hogy erre majd mit lépek.
Szegény kicsi Mufurc, még mindig nem érted,
hogy saját gyűlöleted mocsarába fúlsz?!
Én nem harcolok veled. – jegyzem meg halkan –
Eredj inkább, Mufurc, keresd meg a békéd!
Csalódottan néz, majd felgyorsítja léptét…
Megbántódott Mufurc. Pedig nem akartam.
3 hozzászólás
Ó, ez nagyon jó lett, humoros és mégis szelíd:)
Szeretem ezt a játékos stílust:)
Kedves Kalina!
Jó írás, és igen életszerű… Sajnos vannak emberek, akik csak a mások hibáit veszik észre, magukat tökéletesnek tartják, és könnyen megsértődnek, ha valaki emlékeztetni meri őket rájuk… Az ilyeneket haqgyni kell elmenni, és a legokosabb, ha nem szállunk harcba velük:)
Üdv: Borostyán
A "mufurc" szótól olyan kedves lesz az egész! Hiába a haragja, mégis mosolyognivaló verset kerekítettél belőle. 🙂
Üdv,
Poppy