botladozó fények

kimentem
épp' öltözött a reggel
forrongott benne a vágy
ki kapja a nap első csókját
küldte a szelet ébresszen mindenkit fel
de mire az körbejárt
a harmatcseppek ezüst falán már
ott ragyogott a napsugár

lassan a botladozó fények átfestették az eget
ezer csillogó álomszilánk pingálta rá óhaját
mindent megszállt a rajongás
egy ragályos láz
keresni
kutatni
a létezés titkát
a természetben felejtett lábnyomát

megálltam rongyos jelenem küszöbén
de érzem
a fénybe mártott ismeret egyszer
engem is elér

a ráhagyás szárnyán

meggyőződésének ünneplőjében jött felém
érzés csak
hangtalan
de éget
fojtogat

mit akarsz?
megélek nélküled is lelkiismeret
könnyebb lesz
egypár szabad lépés nekem is kijár
mit ér ha bezársz
lehet jobb lennék ha nem lenne muszáj

hagyj élni
hagyj

…halkan megszólalt
még el nem éred addig érdekel
kezedben már értékét tördeled
észre sem veszed
alkalmak romjain lépkedsz
hogy szép és értékes
nem is sejted

belsőm mindjobban nyugtalan
érzi mit akar
ha nem is szól hangosan

zarándoklás

unalom ül a ma arcán szétmázolt miért
nem könny nyomok ezek
letaposott érték
felette derült az ég
de saját árnyéka elfogja a fényt

sápadt arcok beesett szemek
kínos látomások útvesztőjében tévelyegnek
lassan csak a test megy
a lélek lerongyolódott útközben
nyugtalan figyelik az eget
az ősi szomj éget
száradnak a földbe ültetett tettek
az öröklét suttogó neszét
épp hogy sejteni lehet
a nyugtalan
zaklatott tömeg
új hitet enyhülést keres
a hiába futásból elege

egy régi ígéret nyújtja még kezét
s a ködös horizonton sejteni a fényt
néhány imbolygó árny lassú menetét
…fájó csontok izmok
egy csillag fényénél
zarándokolnak betlehem felé