[IG_KITOLT]Billeg a bánat a lelkemen,
elmondhatnám, de nem merem,
hogyan feszül szívem vágya
föléd és a nagy világra.
………………………………………..
Az álomszagú öreg fák suttogták,
hogy elhagytál édes, vén nyaram.
Hűtlen szeretőmmé váltál, elmondták
s én majdhogynem elsírtam magam.
6 hozzászólás
Nagyon szep ez a vers es minden ott a helyen ahol kell ,nem tudok egyebet mondani csak hogy igy tovabb ,sok sikert es kosz hogy te is beneztel hozzam.
Köszönöm a véleményt és szívesen a “benézést”. Remélem, még olvasunk egymástól!
Nagyon szép, szivből gratulálok Hanga!:)
Szia sleepwell, nagyon köszönöm 🙂
Hanga
Hű de jó! Igazából nem erre kattintottam, de nem bántam meg… 🙂 Eszméletlenül jó a vers, rövid, tömör, kifejező, s engem megérintett. Köszönöm! Andika
Andika, nagyon kedves vagy, örülök, ha adhattam 🙂
Hanga