Egyre fokozódik bennem a tünet.
Köztünk számtalan láthatatlan verzum.
Arcomról, feléd indul egy lendület
És eléd lép e milliónyi kapun.
Szemedbe nézek, ó annyiszor,
Mindenkit ismersz, s már ismerek.
Megértem: az szép a világból,
Mi nélküled, sohasem lehet.
Te vagy az én lelkemnek forrása,
S önmagadból adj innom még oly sokat,
Hogyha rám tör az élet bánata,
Fújhassak belőlük buborékokat.
4 hozzászólás
Kedves Mister!
Megfogott versed!
Nagyon szépen fejezed ki magad!!! Árad a szeretet…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Ha árad, akkor öntsön el mindenkit!
Köszönöm a kedves szavakat és további szép napot.
Mister
Tetszett! Ezek a sorok kimagaslóan "az szép a világból,
Mi nélküled, sohasem lehet"
szeretettel-panka
Kedves panka!
Mert kell valaki, akitől bűbájos lesz a világ!
Köszönöm, hogy itt voltál!
Mister